Mielőtt elindultam volna, volt 600 előtervem arról, hogy mit és milyen ütemben szeretnék megnézni, viszont mint mindig, a valóság teljesen átírta ezeket. Ha új helyen vagyok, sosem tudom, hogy a távolságok milyenek a valóságban, a páratartalom mennyire akadályozza a létezésem, hogy milyen az infrastruktúra, vagy hogy egy kávézóban mennyi időt akarok eltölteni, szóval leírom a valós tapasztalataimat, meg azokat is amik be voltak tervezve de végül lemondtam róla prózai okaim miatt :D Gyorsan nézzük át a legfontosabbakat:

1. Sajnos a csapvíz nem iható, mindenképpen be kell szerezni a megfelelő mennyiségű ásványvizeket
2. Egyszerűen nem divat a 'bolt', főként Cataniában, a helyi termelői piacok nem nagyon engedtek teret a klasszikus bolthálózatoknak. A belvárosban elvétve lehet találni bármifélét, azt legtöbbször bevándorlók üzemeltetik és egy palack víz simán lehet 1.5 euró is, ezen kívül pedig tényleg csak létszükséglet kapható. Soha életemben nem mentem amúgy ennyit egy palack vízért, mint ahogy Cataniában bolyongtam miatta :D
   Siracusában, főként az Ortigián kívüli részeken azért jó pár jól felszerelt grocery-t találtam, ettől eltekintve, ahol van a közelben piac, ott boltok nem lesznek.
   
3.  Catania repteréről rengeteg buszjárat indul a környező városokba, ezen kívül a speciális Alibus (EUR 5), ami a Catania belvárosába tartó körjárat, többek közt a vasútállomáson is megáll, ahonnan tovább lehet menni bármerre. 
4. Kártyával kb. minden is fizethető, emlékeim szerint 11 napra aprópénznek való euró-mennyiségünk volt és mindent tudtunk kártyával intézni.
5. A vasútnál a jegyet felszállás előtt mindenképp érvényesíteni kell a kijelölt checkpointoknál - mint máshol is Olaszországban
6. Bár átalakító nem kell, jellemzőbbek a szűk/ kombinált konnektorok, amiket nem lehet használni pl. egy laptop töltő esetében, így adapterre lehet szükség. Ezt amúgy be lehet szerezni a piacokon, boltokban.
7. Dél-Olaszországhoz mérten Szicília egyáltalán nem olcsó, nem jellemzőek a napi turista menük sem az éttermekben, sokkal közelebb áll Róma áraihoz, mint pl. Barihoz.
8. Nincs sem Bolt, sem Taxify, sem Uber. Mikor kocsit kellett hívnom előre leegyeztettem az árat telefonban a  diszpécserrel, így éreztem a legbiztosabbnak.
9. Angollal teljesen el lehet boldogulni
10. Szicília meglepően buja, zöld, illatos, virágos például Ciprussal vagy Máltával ellentétben.
11. Nem nagyon fogsz találni klasszikus resort partszakaszt, sem pedig a némely turistától kötelezően elvárt Tenerife hangulatot - a jóistennek hála.
12. Airbnb foglalásnál kétszer is nézzétek meg, hogy van e a lakásban internet, az esetek nagy százalékában nincs. Nyári hónapokban sajnos a légkondi megléte is szükségszerű, valamint nem árt, ha párátlanító gép is rendelkezésre áll. Nekem a fürdőruhám egyszerűen nem száradt meg, iszonyatosan bebüdösödik akár még a száraz használatlan ruha is a mértéktelenül magas páratartalomtól.
13. Olaszországban a hó első vasárnapján ingyenesen látogathatóak a múzeumok, nevezetességek

 Mikor még kis tudatlan voltam; terveim:
Google kereséseim alapján Siracusa találtam a legbájosabb nagyvárosnak, így itt töltöttem 7 éjszakát.  
Az alábbi okokból.

Catania repteréről közvetlen busszal is jöhettem volna, viszont ez épp akkor ment el, mikor leszállt a gépem, így Alibussal bementem Cataniába és vonattal mentem tovább, az út kb. 1.5 óra annak ellenére, hogy térképen a két város pár köpésre van egymástól. A vasút viszont kerül egy nagyot a környező hegyek miatt, így a menetidő irreálisan sok a két város között. Az út negyedéig látni az Etnát, mintha karnyújtásnyira lenne. 
Catania  és Siracusa belvárosát is könnyen és gyorsan meg lehet közelíteni a vasútállomástól, Catania pályaudvarának környéke viszont nem túl épületes látvány. A cataniai jegypénztáros azt javasolta, hogy a szemközti bodegába fogyasszak, ugyanis ott adják a legjobb kávét, hittem neki, és tényleg nagyon jó kávé volt, viszont árnyék híján muszáj volt sörrel leöblíteni a várakozás alatt.

Siracusa körül rengeteg vadregényes partszakasz van, viszont ottlétemkor derült ki, hogy sajnos ezekhez egyáltalán nem visz, vagy csak napi egy alkalommal visz bármi tömegközlekedés – ugye itt az is szóba kerülhet, hogy az az egy épp nem is közlekedik, vagy csak hazafelé nem, így ezeket elvetettem bérelt autó hiányában. Mikor már a városból terveztem a napjaimat, rájöttem, hogy két nagyra értékelt strand közelíthető meg tömegközlekedéssel, a Spiagga Bianche ( Fontane di Bianche nevű nyaralóövezetben található) illetve az ettől négy kilométerre fekvő Oasi Gelsomineto.

Az szólt még Siracusa mellett, hogy fél úton van Catania és a híres barokk városok között (Val di Noto), így azt gondoltam, hogy innen sokkal egyszerűbb lesz kirándulni dél-nyugati irányba. Ezeket a terveimet az akadályozta meg, hogy a tömegközlekedés elképesztően lassú és kiszámíthatatlan. A hegyes vidék miatt a vonatok hatalmas kerülőkkel mennek, elviselhetetlen a hőség. Képtelen voltam felkelni vonatokhoz, amik reggel 7-kor indulnak, hogy 11-re elérjenek egy másik városba, ahol lenne pár órám szétnézni, majd rohanhatnék a délután 5-kor induló egyben utolsó visszafelé tartó vonathoz. Emiatt az egyetlen dolog amit Siracusatól dél-nyugatra láttam, az a Bianche strand.

Google mapsbe való elmerülésem során láttam, hogy Siracusán belül is van strand, emlékeim szerint 5 is Ortigiánál. Ebből igazán egy való közép-európai embernek. Figyelembe kell venni, hogy az ortigiai várfal mellett hatalmas a hullámzás, semmi nem fogja fel a tenger erejét, innen a legközelebbi part valahol Afrikában van. Néhány hullámtörő némiképp segít ezt csökkenteni, de nem szabad nyugodt vízre számítani. Infrastruktúra egyáltalán nincs, a fent említett parton volt zuhanyzó, hogy lemosd a strandolás végén a sós vizet magadról, de ennyi. A partszakasz nagyon keskeny és konkrétan törött üvegekből áll a föveny. Ezeket az üvegszilánkokat teljesen opálosra mosta a víz, sose láttam még ilyen partot. Ettől eltekintve a víz meglehetősen átlátszó, nem tűnt szennyezettnek.

Továbbá a város nagyon gazdag kulturális vonzással bír, tekintélyes ókori görög régészeti parkkal, csodálatos rendben tartott barokk óvárossal, halpiaccal, kiváló éttermekkel és nyüzsgő éjszakai élettel, ezen túl az internet szerint szicíliai értelemben véve Siracusa biztonságos város – jelentsen ez bármit :D

A második szállásom 3 éjszakára Cataniában volt, a lehető legjobb helyen a városban kiváló hosttal aki töviről hegyire elmagyarázta a város struktúráját, nevezetességeit, legjobb éttermeit, legjobb környékeit stb. Sokat hezitáltam egy harmadik szálláson Taorminában, viszont itt monacoi árak és nagyon masszív hegymenet várt volna rám, így utólag örülök, hogy nem foglaltam, viszont azt is sajnálom, hogy csak egy napot töltöttem a vársoban. Másik bejegyzésben ezt majd kifejtem bővebben.

Siracusa

Ha valaki körtúrázik a szigeten, annak ez a város nem ér meg hét napot. Annak ér meg hét napot, aki hét napig az otthonának szeretne tudni valami teljesen újat, elmerülni a gyönyörű sikátorokban, minden nap más napszakban megnézni, ahogy a dómra süt a nap, rácsodálkozni a tenger hatalmasságára és veszélyességére az éjszaka közepén a part menti sétányon, és teljesen elfelejteni azt, ami otthon van, vagyis hogy van bármi Siracusán kívül. Siracusa helyett érdemes lenne Ortigiaként hivatkozni rá, Ortigia a város tengerbe nyúló, várfallal körülvett szigete, ami két híddal csatlakozik a szárazföldi részhez, ezen a szigeten található a barokk óváros. A hidakról a szárazföld felé tartva még pár száz méteren belül igazi autentikus dél-olaszos tarka házak szegélyezik az utakat, de ez, a kb. 1 km-re lévő állomás távolságán túl átvált teljes jelentéktelenségbe. Ezen az övezeten kívül nem hiszem, hogy érdemes szállást bérelni, de a legjobb mégis, ha a szállás Ortigián van.

Bazsalygó kis fejem a szigetet összekötő hídon, háttérben a velencei ház

Airbnb-t foglaltam, Ortigiában, a Via Dione-ban, ami az Apollo templom mögötti meglehetősen hosszú utca. A délen jellemző, bejárat az utcáról, mögötte a lakás típusú apartmant kaptam csodálatos indusztriális és rusztikus entieriórrel, légkondival, felszerelt konyhával, gyors wifivel.  A szállás kiválónak bizonyult, tekintve, hogy a sziget hidakhoz közelebbi felén helyezkedett el, így a vasútállomás is relatíve közel volt, valamint volt lehetőség választani az élelmiszer boltok közül. A  piac és mindenféle éttermek/ bárok karnyújtásnyira voltak, A szállást két héttel indulás előtt foglaltam, és két főre kb. 120 K volt 7 éjszakára. Ez sztender alacsony ár, viszont a többi szállásoknál valami vagy akár több dolog is hiányzott, ami miatt ezt választottam.

Ha ott vagy ezeket ne hagyd ki:

• Arethusa Forrás és mellette az Arethusa kert. 
  Arethusa Arthemis istennő kísérője, akit Apheios folyamisten szerelmével üldözött. Arthemis istennő a kéretlen szerelem elől menekvő Arethusát forrássá változtatta. A forrás nagyon meghökkentő, egyenesen  tengerbe folyik, dús növényzet borítja és gyönyörű madarak lakják. A forrás mellett lévő kertben pedig szürreálisan magukba és  egymásba fonódó fák és millió madár él.
  
  A forrás a buja növényzettel, háttérben a délibáb hatású pasztell épületek
  

  

  

  

• Katedrális
  A katedrális alapját a i.e. 4. században tették le, eredetileg Athéné temploma volt, ezt pedig i.sz. 7. században átépítették, azonban az alapfalak mai napig az ókori Athéné templom falai, avatatlan szemmel is könnyen felfedezhető az ókori támfal a katedrális sétálóutca felőli oldalán.
  

  

  

• Apolló temploma
  Az várost és Ortigiát összekötő gyalogoshíd után azonnal szembetűnő, elkerített, de a városképbe tökéletes belesimuló ókori romkomplexum 
  
  Apollo templom romjai, háttérben a siracusai piac épületével
  
  
• Neapolis Archeológiai Park
  Ortigiától két kilométerre, gyalogosan könnyen megközelíthető régészeti park. Érdemes készülni folyadékkal és élelemmel, a bejáratnál elég szegényes felhozatal volt az említett létszükségletekből, emellett  elég emelt áron is kínálják. A parkban és az odafelé vezető úton is nagyon könnyű öngyulladást kapni, viszont aki örömét leli az ókori romokban, annak kihagyhatatlan. A legjobb, hogy ezek nem is romok, a színház teljesen ép, hatalmas és gyönyörű, ami viszont váratlanul sokkal jobban lenyűgözött, vissza is tértem csodálni többször, az Dionüsziosz füle. Talán rémlik Szirakuza neve régebbről, igen, a görög telepesek itt hozták létre az első diktatúrát (tyrannis) Dionüsziosz pedig egész komplexumot húzott fel a rezsim ellenségeinek. Megtekinthető korabeli börtön is, a "Fül" funkciója körül pedig számos legenda kering, az akusztikája és a hangulata pedig medöbbentő. Ez az egyetlen része a parknak, amit lugasok, pálmák és további dús növényzet szegélyez. 
  
  A görög színház
  

  
  Dionüsziosz füle
  

   

  A bányák előtti árnyas ligetek, szintén a régészeti park területén
  

• Sziciíliai Barokk
  Földrengések és a kéz a kézben járó Etna kitörések a 17. századra teljesen átformálták a dél-szicíiai városokat. Majd egy városrendezési terv alapján szinte mindet egységes, a korban divatos barokk várossá építették újjá, így lehet teljesen egységes óvárosi képe Sircausának, Notonak, Ragusanak, Modicanak de még Catanianak is. A dél-olasz barokk amúgy sokkal kedvesebb a szemnek mint a spanyol vagy a habsburg :D
  

  

  

  Diana kút, háttérben a városházával, pompázatos gazdag barokk
  

• Hangulat
  A délutáni óráktól kezdve Ortigiában mindenhol tömeg van, hömpölyög, mindenki táncol meg énekel, a templomok lépcsőjén mindenféle korosztály divatbemutatót tart és megnyilvánul mindenféle helyi borok társaságában. Az étteremkínálat fergeteges, nem is tudnék kiemelni egyet sem, ami nem nyerte volna el a tetszésem, minden nap máshol vacsoráztam és mind kiváló volt, mind kiszolgálás mind gasztronómia tekintetében.
  Amit kiemelnék, Siracusában ettem a legeslegfinomabb Arancinit, kifejezetten a sajtos - sonkás ízlett a klasszikus paradicsomszószossal ellentétben. Nagyon erős amúgy is a street food, elviteles aperol, elviteles negroni koktélok minden sarkon, iszonyat jó fagyik, bubble waffel fagyival töltve, frutti di mare cone-ok, és a rengeteg, mindenféle szórással, mindenféle méretben kapható megunhatatlan cannoli, ur-am-is-ten. Rengeteg újhullámos bár, koktélbár, vegán/ vega kínálat, sörbár fellelhető. Ha letérsz egy sikátorban, tuti, hogy 30 méter bolyongás után egy téren kötsz ki ahol mindenki átszellemülten énekel majd meg táncol valami élőzenekar zenéjére. Rengeteg granitát ittam, továbbra is a citromos a kedvencem, de nagyon nagyon erős a pisztáciás kínálat, hiszen a pisztácia "nemzeti" étel. 
  A reggel a piacozás ideje, az Apollo templom melletti téren hömpölyögnek a mindenféle piacok a reggeli szürreális pasztell púderes délibáb fényekben.
  Ortigiában amúgy sajnos nem valami erős a piacon kívüli grocery felhozatal, viszont muszáj őket útba ejteni, ugyanis a csapvíz nem fogyasztható.
  Nagyon meleg van, szeptember első hetében is, ami a melegnél is erősebb az a páratartalom, hiába fürdesz, mindig nedvesnek érzed magad a testre tipi-tapadó masszív párának köszönhetően, pamut vagy más természetes viseletek valóak csak ide, legkönnyebb anyagok - máskülönben csodás butikok vannak minden sarkon, szóval érdemes helyet hagyni a visszabőröndben.
  Egyik este masszívan esni kezdett az az igazán forró nyári eső, ekkor a barista lányok mind kiszaladtak a bárból az utcára, mintha csoda történne. Mondták, hogy az évben ez az első eső. Reggelre nyoma sem maradt.
  A szieszta idő az szent, annyira, hogy a tömegközlekedés is megáll erre az időre - nagyon nagyon idegesítő bármi ami a közlekedéssel kapcsolatos. Ettől eltekintve mindenki olyan chillben van, olyan édes kedves drága emberek mindenhol, béke és nyugalom helye, meg az esti megnyilvánulásoké, hangos utcán-focizásé, kapualjban tészta gyúrásé, hogy ezekért az életképekért cserébe a legkisebb mértékben sem érdekeltek a pontosság hiányát érintő bármiféle kellemetlenségek.
  Érdemes este kimenni a várfal mentén tenni egy körsétát, a tenger hullámzása megbabonázza az embert. Jó pár kilátó is van a várfalon, így minden szögből meg lehet lesni a hatalmas Afrika felől érkező hullámokat, amik bőven felcsapnak a forgalom közé is bizonyos szakaszokon.
  
  
  
• Tenger
  Ahogy fentebb említettem, egy strandot találtam alkalmasnak arra, hogy nyugodtan belemenjek, az üveg borításút :D
  Ortigiában amúgy, majdnem minden utca végében látszik a tenger, elképesztő.
  
  A várfal mentén található még egy létra, igen egy kb. 20 méteres létra, ami levisz a kb. fél méter széles padkára ami elválasztja a tengert a várfaltól, ezen sétálnak végig a helyi bácsik nagyobb sziklákat keresve, ahol békésen horgásztak és fürdőztek asszonytársaság nélkül, egész nap.
  Található még egy fizetős, napágyakkal bárokkal felszerelt strand, ahol lépcsőkön lehet bemenni a tengerbe, emellett van egy másik rész is, ahol a helyiek csak felfekszenek a hatalmas, már a vízben fekvő sziklatömbre és ugrándoznak bele a meglehetősen vad vízbe mindenféle félelem nélkül. Ezeket a sziklákat is mindenféle létrákon meg lépcsőkön lehet megközelíteni, viszont aki a vízbe ugrik annak egy kaland lesz visszamenni a bőrszaggató kövekre hatalmas kerülő nélkül. 
  

  

   

• Siracusa Rózsadombja, Fontane di Bianche
  Vasúttal 10 perc, 17 km-re a Siracusától fekszik Fontana di Biacnce teli szebbnél szebb apartmanházakkal, hotelekkel, dimbes-dombos pálmaligetekkel és egészen karibi-kék partjával. A vasút megállótól egyszerűen csak el kell kezdeni a dombokon lefelé sétálni, aztán valahol ott lesz a hosszú partszakasz valamelyik fele.
  Itt történt meg velem, hogy annyira belemerültem a koktélbár kínálatába és a naplemente csodálatosságába, hogy elhittem az utolsó Siracusaba tartó vonat létezését. Természetesen ez a vonat aznap nem közlekedett, így taxival kellett visszamennem a városba, ez előre egyeztetve 35 Euróba került, ami egyáltalán nem vészes, viszont mértéktelenül felbosszantott, hogy csak olaszul mondták be a vonat meg nem érkezését, meg a tény is dühített, hogy ez megtörténik. Ekkor már tudtam, hogy nem merek ennél nagyobb távokra vonatozni, mert Ragusából már fájna a hazataxi ára.
  
  Fontanában az aprtmanházak nagyon ízlésesek, nem jesolo-török-bolgár riviérásan terülnek, viszont a városban nem láttam azt a fajta autentikus déli nyüzsgést, mint Siracusában.
  A tenger kristálytiszta és tele van mindenféle méretű halakkal, meglehetősen hosszan be lehet sétálni végig leér az ember lába. A strandnak két szakasza van, az egyik, az északabbi, közvetlen kapcsolatban van a környező hotelekkel, itt található néhány, kellemes árnyékot biztosító tűlevelű ösvény. A délebbi részen koktélbárok, büfék biztosítanak napágyakat, viszont ezt a részt semmi sem árnyékolja. A part végig finom-homokos.
  
  
  

  
  Amikor az utolsó reggel elbúcsúztam a homokszínű csendes utcáktól, rendesen honvágyam lett, pedig még ott voltam, egészen elérzékenyültem. Siracusa minden bizonnyal 50 éve is ilyen volt, és 50 év múlva sem fog változni semmit, megállt az idő, és ez a mindennapokból való kiszakadás érzést nagyban erősíti és támogatja. Minden bizonnyal a világon sokkal érdekesebb helyek vannak ennél a városnál, de nekem tavaly Szeptember elején ez volt a legjobb dolog ami történhetett és a legmegnyugtatóbb város amit választhattam.