A képen a Lavra Kolostor dómjai láthatóak a harangtoronyból, háttérben a Dnyeper
Az előzményeket itt találod:
https://sziazsuzsi.blog.hu/2021/05/28/kijev_part1
A Szent Szófia Székesegyház és Kolostor komplexuma belépő díjas, lehet kombinált jegyeket is venni, amikkel más templomokba/ kolostorokba is be lehet menni. Számomra a legnagyobb meglepetés volt ez a hely. Érdemes tudni, hogy a Szent Szófia a legrégebbi fennmaradt (i.sz. 1101) keleti szláv templom, amit rendeltetésének megfelelően használnak. Konstantinápoly arab elfoglalását követően a keleti kereszténység szakrális központja lett a Szent Szófia, az Isztambuli Hagia Sophia ellenpárjaként. Annak ellenére is csodálatosak és még mindig gazdagok belső terei, hogy a szovjet érában számtalan kegytárgyat elszállítottak innen, sőt, a lebontása is a tervek között szerepelt. A komplexumban van egy kiállítótér, ahol a többi teremmel ellentétben nincs angol felirat a látottak mellé. A teremben egy kiállítás látható az ukrán történelem kezdetétől napjainkig a véget nem érő háborúkról. Itt a látogató valódi idegenvezetést, történelmi és művészeti leckét kap az dolgozó idős muzeológus hölgytől, aki tökéletes angolsággal egy órán át mesélt, és vezetett végig a látottakon, elmagyarázva azt és belemélyedve az ukrán néplélek kialakulásába és történelmük viszontagságaiba. Én itt nagyon sokkal lettem gazdagabb, az egész komplexum, az addig látottak, az éppen giccses rózsaszín fényben úszó naplemente egészen más értelmet kapott, olyat amiért érdemes volt repülőre ülni, és bosszúsan kerülgetni a hülye macskaköveket.
Szent Szófia katedrális a hozzá tartozó harangtoronyból fotózva
A fallal körülvett Szent Szófiával szemben, a tér túloldalán ugyanilyen pompázatos látványt nyújt a Szent Mihály Székesegyház és Kolostor. Ez a templom a történelem során végig a kijeviek legkedvesebb temploma volt. A szocializmus alatt porig rombolták arra hivatkozva, hogy a székesegyház valójában nem az ismert időszakban épült (12.század), így nem képvisel értéket. A templom komplexum majdnem minden kincsét az Ermitzsba és más orosz múzeumokba szállították, ahonnan 2006-ban kerültek vissza a székesegyház kincsei Kijevbe. Más megmaradt elemét a szemközti szent Szófia emeleti csarnokában őrzik – látogatható. A rombolás igazi célja az volt, hogy a telekre adminisztrációs központ épülhessen, ami végül csak részben valósult meg.
A Szovjetunió felbomlása után az eredetivel teljesen megegyező templomot emeltek 1999-ben, ami ugyan úgy, mint eredetije a kijeviek legkedveltebb temploma. Ottjártamkor is épp keleti rítusú istentisztelet zajlott benn.
Az általam legérdekesebb és legkomplexebb kolostorkomplexum a Pecserszka Lavra, a belvárosból egy kisebb buszútnyi távolságra, a dombtetőn található kiváló kilátással a városra. A kolostor falain belül számtalan kápolna, templom, melléképület, tornyok és a híres barlangsírok találhatóak akkora területen, amire érdemes rászánni fél napot, akár többet. A kolostornegyedet szintén a 11. század közepén alapították, a főszékesegyház viszont a 19. században nyerte el végleges formáját, ezért is annyira látványos a különbség fent említett társaihoz képest. A kolostornegyed hamar a Kijevi Rusz szakrális központjává vált, az itt élő szerzetesek tették le az egyházi élet alapjait, az ukrán nép ma legjelentősebb őseikként tekintenek Isten fáradhatatlan szolgáira. A szovjet érában a szerzeteseket elűzték, bebörtönözték vagy kivégezték, az épületegyüttes pedig hatalmas károkat szenvedett a 2. világháború során; a székesegyházat felrobbantották, a szovjetek pedig nem csak nem siettek a felújítással, romjaiban hagyták egészen 1988-ig.
A Kolostor épületei és a hozzá kapcsolódó melléképületek is nagyon kedvesek a szemnek, legfőképp, mert a vársomagon túl magasodó és zöldellő dombra épült ahonnan gyönyörű a kilátás minden irányba, viszont amiért a Lavrát a helyieken túl a turisták is kitűzték a meglátogatandó listájukra az a kolostor katakombái. Elhaladva az impozáns székesegyházak mellett, mindenféle lejtős - emelkedős ösvényeken haladva a terület túloldalán találhatóak a barlangok. Hosszú, maximum méter széles, gyertyával világított, nagyon meredek lépcsőfokokon lefelé, lépésben haladva a föld mélyére érve kilyukadunk a szerteágazó temetkezési hely kezdetén. Csak egy irányba lehet haladni. Az előttünk haladó, 99%-ban hívő ortodox tömeg, akik idős nénikékből, szerelmes párokból, irodai belépőkártyát viselő pénzügyesekből, tinédzsererkből, tehát mindenféle társadalmi réteget képviselő emberekből áll; minden egyes üvegkoporsó felett megállnak, imát mormolnak, megcsókolják a koporsót, és haladnak tovább a következő felé.
A szem nem lát el, csak a gyertyák fényéig, nagyon szűk és nagyon alacsony tereken mozognak az emberek, imádkoznak, fohászkodnak, a gyertyák lángja megvilágítja a koporsókban mumifikálódott szenteket, akik letették az egyház és a város alapjait. Mind apró üvegkoporsókban pihennek. A barlangok sikátorai néhol pici föld alatti terek felé ágaznak, ahol még több koporsó, még több gyertya áll. A levegő itt lenn nagyon meleg, párátlan, de rettenetesen meleg van télikabátban. Nőknek kötelező fejkendőben (fejkendőt adnak a bejáratnál, valamint a szoknya - majdnem földig érő télikabátban nem szóltak rám a szoknya hiányával kapcsolatban. A kápolnák, barlangok bejáratánál vásárolni lehet gyertyát is. 
Emlékeim szerint 4 barlangon lehet végigmenni, meghökkentő élmény.
A Lavra területéről kiválóan rálátni a közei dombon magasodó Anyácska szoborra, kicsit túlhaladva pedig számos további klassz programlehetőség található a negyedben, pl. a Nemzeti Botanikus kert illetve a egy második világháborús eseményeket feldolgozó múzeum komplexum. Engem, Lavrától a belváros felé elhelyezkedő Holodomor múzeum érdekelt nagyon, azonban a barlangok és a nagyon nyálkás depikés idő, valamint a szarajevői múzeum emlékeim okán ezt a következő kijevi látogatásomra hagytam, nem szerettem volna sírdogálással tölteni a fennmaradó napot attól függetlenül sem, hogy ezek a típusú látnivalók rendszeresen highlightjai a városlátogatásaimnak.
A Maidan térhez a szélrózsa bármelyik irányából közelítve hosszú száz métereken kaphatunk szívfacsaró betekintést a jelenleg is tartó háború rémségeiból. Soha véget nem érő gyertyák lángja világítja, és koszorúk borítják az utat a tér felé a Szent Mihály templom felől vezető úton. Mintha egy urnafal mentén sétálnánk. A Maidan közepén részletes információs táblán veszik sorra a 2014 óta történteket, ha pedig bármelyik irányban elhagynád a teret további emlékfalak és installációk vezetnek majd ki.
A tér amúgy egészen sehogy sem nézett ki az összes fotón amit láttam róla, így egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy hogy képzeljem el :D Méreteihez képest nem találom a presztizs-épületeit sem elég impozánsnak, és sajnos nem kerülte el a teljesen jellegtelen középületek korábbi megépítését - de kuszaságában mégis érdekes. A tér alatt egy pláza (Globus) kapott helyet, ami földalattiságából fakadóan érdekesnek tűnt, de plázaságából fakadóan nem az. Ami viszont nagyon megbabonázott a Hrescsatik sugárút. Megvallom imádom a sztálinbarokkot is és a brutalizmust is, utóbbi okán muszáj lesz a városba visszatérnem. A sugárút semmiképp nem brutalista, és a szátlinbarokksága is elhanyagolható, mégis remek képet ad a szovjet megalomániáról. Az utat, a klasszikus sugárút építős érában kezdték el felhúzni, aztán a szocializmus idejében kiszélesítették és újabb szinteket húztak a palotákra. Sajnos nincs ismeretem, hogy ezeknek a típusú épületeknek van e valamilyen speciális elnevezése, de a Hrescsatik mentén minden épület két szárnyú, a középső tagolásból pedig a mellékutca egy boltíves árkádsorból indul. Az ember nyaka elfárad mire a végére ér, ezek az épületek gigásziak. A sugárút amúgy minden hétvégén le van zárva a forgalom elől és hosszú sétálóövezetté alakul mindenféle performanszokkal, koncertekkel. Épp én is belefutottam ilyesmibe, nagyon üdítő, felszabadult hangulat volt, akárcsak egy egy utcafesztiválon.
Érdemes minkét irányba letérni a Hrescsatikról, a környező utcák ugyanis rendkívül impozánsak. Nekem a nyugati oldal kifejezetten tetszett, egymás mellett található számos kellemes tér, park szemet gyönyörködtető épületek és nagyon menő bárok. A Golden Gate előtt épp valamiféle performansz zajlott ottjártamkor, egy árva szót nem értettem a nagyon erős messiástudattal rendelkező nagyon szuggesztív srác mondanivalójából, de egy rövid ideig egész elképzeltem, hogy oké, bármire akar rávenni, benne vagyok :D A Golden Gate egy egészen friss épület, amit a szovjet érának köszönhet a város - a 11. századi egyik ha nem a fő városkapu rekonstrukciója. A környéken lehet még pihenni a Sevcsenko parkban, közel van az Opera, továbbá van még pár igen fontos hagymakupolás ortodox templom.
Ez volt a nagy szívfájdalmam, hogy nem ezen a környéken lett végül a szállásom, viszont amint lesz lehetőségem visszatérni, biztos, hogy ezt választom majd. Nagyon megnyugtató az atmoszféra itt, arra a korábbi Budapestre emlékeztet, amit a tizenéves szememmel láttam, valahogy nagypolgári de modern és meleg, vibráló.
Szeretném pár megfigyeléssel zárni a terjengős irományomat
- Nem tudom ki hogy van az ukrán konyhával, szerintem általánosságban nem nagyon ismerjük és el tudom képzelni, hogy sokan fintorognak is akár egy receptet olvasva. Nos őket nagyon sajnálom. Nem tudom neked elmondani mi ízorgia volt a számban minden alkalommal amikor ételt tettem bele. Ahogy említettem, Podolban kb minden második helyre beültem volna, vagy egyszerűen csak vicsorogva ördögűző mozgással kiköveteltem volna az egész menüsort bele a számba; a valóságban egyáltalán nem disztingváltam az étkezéssel. Általánosságban minden lucsog a finom vajban, kapor mindenben, cékla, gomba uborka variációk, azok az imádnivaló kis pelmenyik mindenféle töltelékkel, tatár, és az édességek, ur-am-is-ten. Még a sarki kisbolt édességes szekciójában is olyan süteményeket árulnak amitől instant ízlelőbimbó sokkot kapsz és minimum három alkalom szükséges hogy befogadd a szervezetedbe.
- Kiemelném a Puzata Hatát, amit mindenhol kiemelnek ha kijevi gyorsétterem hálózatról van szó. Én ebbe nem hittem, de aztán napi kétszer is be kellett mennem valamit a számba tömni. A Puzata egy majdnem minden sarkon megtalálható leginkább az irodai kantinokra emlékeztető menza, ahol tradicionális ételekből lehet válogatni svédasztal jelleggel. Nagyon jó lehet az ukrán konyha ízelítőjének, ahol eldöntheted hogy az amúgy rendkívül nyomott áron kínált fenséges ételek közül melyiket is szereted és esetleg mit próbálnál ki máshol is szívesen. Én egy kétszemélyes megrakott tálcáért fizettem 1400 huf-nak megfelelő összeget, amivel minden bizonnyal jól is laktam, de annyira mohó voltam, hogy úgy jártam vissza a pulthoz, mint a cica a kis tálkájához.
- A Hrescsatik sugárúton van egy nagyon menő nagyon feltűnő take away ablak - belső tere is van, de annyira zsúfolt, hogy még novemberben is jobb utcán fogyasztani - ahol 1 eurónak megfelelő összegért lehet csirkés buktát, osztrigát (!!!!) és cidert venni. A forgalomig állt a sor ahányszor arra jártam, de nem bírtam ki, hogy ne álljam ki a sort a napi osztrigámért.
- Nyugat- Európai kávézók nem annyira, viszont hasonló kialakítású hazai kávézóláncok mindenfelé megtalálhatóak, én ezeknek nem igazán vagyok híve, úgyhogy a kisebb hangulatosabb pékségeket szeretem választani a reggeli kávéhoz, azokból is hatalmas a választék.
- Főleg Podolban annyira hangulatos szeszelő helyek vannak, hogy a Kazinczy utca sírva húzná le a rolóit azokat látva. Érdekesnek találtam, hogy sokkal inkább tartanak nyugati italokat, pedig azt gondoltam, hogy megérkeztem a millió fajta vodka városába végigkóstolni a különbséget, de jó, ha egyféle vodkát tartottak, sok esetben egyáltalán nem volt az itallapon.
- Ha valakinek kedve támadnak fenszizni az is nagyon jó helyen jár, a haza árak töredékéért fogyaszthat olyan helyeken, ahol csodálatos enteriőrben a kijevi elittel fogyaszthatja a bor és steak különlegességeket.
- Amire viszont érdemes figyelni az az angol. Nem tudom, hogy hol siklott el minden alkalommal, de kivétel nélkül minden étteremben félre vagy nem értették amit kértem, aminek rendszeresen a túlszámlázás, vagy az étel meg nem kapása lett az eredménye; ami megvallom mértéktelenül felbosszantott mikor már láncban harmadszor történt egyetlen napon. Egy borvacsora során érdeklődtem a sajttáljaikról, de végül úgy döntöttem, hogy sajttálat mégsem fogok kérni, ezt egyértelműsítettem is a beszélgetés során, majd 3 perc múlva kihozták, az amúgy helyi minősítésben legdrágább sajttálat, amiről a beszélgetés során szó sem volt. Egy másik étteremben egyszerűen lehagytak egy rendelést, de a számlán rajta volt, és így tovább.
- Az utak szélessége. Néha azt gondoltam, hogy vannak emberek, akik az utak bal vagy jobb oldalára születnek, és aztán így élik le az életüket örökre. Az utak a Berlini fal. Zebrát nem, viszont fűtött rendezett, leginkább random budapesti plázának beillő aluljáró-hálózatot lehet találni annak érdekében, hogy öngyilkosság nélkül átkelhessünk a vágyott oldalra.
- A metrómegállók közül igen kevés olyan impozáns, mint ahogy elképzeljük utazás előtt, habár erre több blog felhívta a figyelmem, hogy ne számítsak szentpétervári vagy moszkvai barokkra. A metró aluljárók sokkal nagyobb kiterjedésűek, mint a budapestiek, így simán lehet, hogy ha rossz felüljárón mész a felszínre, akkor majdnem egy másik megállónyi távra kerülsz a vágyott célponttól.
- Az egész város mentes a hajléktalanoktól, kéregetőktől - nem tudom hová tették őket, egyszerűen nem hiszem el, hogy nincsenek. Azonban a fő látványosságok közelében rengeteg ember parádéztat kis beöltöztetett majmokat ezzel csalogatván a nézelődőket természetesen pénz reményében. A szívem szakadt meg ezekért a kisállatokért, felfoghatatlan számomra, hogy ez megengedett bárhol.
Nagyon szeretném egy újabb kirándulás során felfedezni a kijevi brutalizmust, szerencsére a belvárosi látogatásom során úgy tűnt, hogy igen csekély mértékben ötvözték a történelmi negyedeket ezekkel a szocialista monstrumokkal, viszont a külsőbb negyedek már taxizás során is látszott, hogy bővelkednek tekintélyparancsoló betonokban. Jelenleg nem túl kedvező a beutazás lehetősége Ukrajnába, de remélem hamarosan sort keríthetek erre a túrára.
