Ha Szicíliáról van szó, legtöbbeknek a dél-szicíliai Taormina jut eszébe városok tekintetében, Cefalú pedig az északi oldalról. Legnagyobb vágyam volt a 11 nap alatt megcsodálni Taorminát, annyian megfestették már, olyan régre nyúló történelme van, képeken is látszik a tény, hogy nem hiányzik róla filter, és a valóságban is letaglózó, nem csak fotókon. (Észrevetted, hogy léteznek helyek, amik a valóságban nem, de fotókon istenien néznek ki ? Szerintem kezdem megtanulni melyikek ezek, nagyon felidegesít ez a fajta szemfényvesztés)
Taormina népszerűségét nem vitatom ottjártam után sem, viszont érdemes tisztázni pár tényt, mielőtt bátran tömegközlekedésre pattan az ember a vadregényes Szicíliában, hogy egy nap alatt lezavarja a görög színházat, az ormokon terülő várost, a botanikus kertet és azt képzelje, hogy ezek után lesz ideje megmártózni a strandon, meg átmenni Isola Bellára.
Nem, nem lesz alkalmad.
Korábbi Szicília:
Siracusa, egyéb : https://sziazsuzsi.blog.hu/2021/05/27/szicilia_part1
Catania : https://sziazsuzsi.blog.hu/2021/05/27/szicilia_part2
Taormina hivatalosan a hegycsúcsokon terülő város, amit egy, a hegy nyugati oldalán található cable carral szívinfarktus nélkül pár euró fejében meg lehet közelíteni. A város lenn, ahonnan le lehet sétálni a strandra, meg át lehet menni a fövenyen Isola Bellára, az nem Taormina, hanem Mazzaro és Giardini Naxos.
További nehezítő tényezők, a taorminai vasútállomás 3 km-re fekszik a cable car-tól, ugyanígy 3 km-re bármiféle civilizációtól. A vasútpályaudvar környékén egy dolog van, sínek. Ha ránézel Taormina térképre, egy csillag alakban terülő valamit látsz, nos, számítani lehet kilométeres szintkülönbségekkel ebben a csillagformában, ott a dél-kelet felé, a part irányába ágazó kis csücsök, az ott az állomás. Innen amúgy indulnak buszok Mazzaroba, viszont nincsen semmiféle egyeztetés a vonatok érkezésével, szóval vagy jön, vagy nem. Ez amúgy a sztenderd arrafelé.
Catania és Taormina közti menetidő kb. fél óra, érdemes minél korábbi vonatot választani, mert már 10 óra tájt beüt a hőség, és ha akkurátusan elsétálsz Mazzaroig, nem fordulsz vissza félúton dühöngve, hogy nem erre számítottál, akkor ezt a távot egy db árnyék nélkül kell majd megtenni. Közben mondjuk van egy-két látvány.
Nagyon okos voltam, hogy leesett, hogy ha egy szállás 400 m-re van a parttól, de menetidőnek 30 percet ír a google, akkor az a szállás egy orom csúcsán van. Kisbőrönddel negyven fokban elképzeltem, ahogy visszafordulok, hogy "jaj a maszkom a szálláson maradt". Nem. Az elképzeléstől is megszomorodok.
A civilizáció elérésekor jött a képbe annak a ténye, hogy mennyire nem lehet előre kiszámolni hol mennyi időt fogok eltölteni. Itt ugyanis megszerezve az alap kihívást jelentő palackos vizet, kávét, némi táplálékot, majd azon kapni magam, hogy megittam húzóra másfél liter vizet, szóval itt pisikélések következnek, kivárni ezt, majd venni még vizet, és hopp azon kaptam magam2.0, hogy sokkal több idő telt el mint a rekreációra eredetileg szántam.
A felvonót elérve és sikeresen abszolválva a könnyed feljutást, még vár az emberre egy masszív hegymenet a görög színházig, aki ide eljut, meg se próbálja kihagyni. Ezen a napon volt a születésnapom, és le sem esett, hogy ez a nap a hónap első vasárnapja, amikor egész Olaszországban ingyenesen látogathatóak a múzeumok, és egyéb nevezetességek, így ingyen jutottam be erre a csodálatos helyszínre.
A Teatro Antico még az időszámításunk előtti 3. században épült, el sem tudom képzelni, hogy ezen a terepen mégis hogyan. Ahogyan a környék más kiemelkedő városaiban, úgy itt is a görög (leginkább athéni) gyarmatosítás során az óhazából leginkább diszkrét politikai okok miatt elvándorolt vagy elvándorolni kényszerült görögök vetették el a kultúra csíráját, hogy aztán sikeres kis tyrannisokat hozzanak létre és ilyen csodálatos gladiátorjáték színtereket építtessenek rabszolgákkal a sziklák tetejére.
Itt sem számoltam azzal, hogy a látvány annyira letaglóz majd, hogy egy helyben ültem két órán át és szentimentálisan küzdöttem a könnyeimmel arra gondolva, amit általában szoktam, hogy ez a hely itt áll, itt állt és állni fog mikor én már sehol sem leszek. Itt lesz ez az ember által épített csoda, itt lesz az Etna és itt lesz a tenger.
Keresem ezeket a pillanatokat tényleg, néha jön, néha nem, de ez ott akkor nagyon erős volt, igazi megemelkedett rácsodálkozás.
Már Csontváry festményén is meghökkentően különleges
A színház aljában amúgy egy remek múzeum található, semmi esetre se hagyd ki. Górcső alá veszi Szicília összes jelentős ókori épületét, és rekonstruálja mindet. Bár Szicíliában nagyon is egyben van a legtöbbje, de nagyon érdekes volt a korabeli berendezésekkel feltöltve látni, érdekes volt a siracusai Apolló templom, amiből tényleg csak oszlopok maradtak, vagy az Athéné templom, amit aztán barokk dómmá alakítottak. Ugyanígy bemutatja a cataniai romok feltételezhető eredeti változatát, és egyéb információkkal is szolgál a tárlat.
Állítólag Szicíliában több görög emlék van mint egész Görögországban.
A színház kijáratától pár lejtőre már Taormina fő sétálóutcája kezdődik. A város szerkezete körülbelül úgy néz ki, hogy ebből a főutcából rendkívül meredeken ágaznak a hegynek fel és lefele irányban mindenféle apró lépcső szerű utcák. Ebben a vársoban lehetett a leginkább felfedezni a híres szicíliai szimbólumokat, a Trisceliont (amiről itt lehet bővebben olvasni https://olaszforum.blog.hu/2008/10/01/szicilia_es_a_haromlabu_no illetve a fej alakú vázák minden balkonon megtalálhatóak voltak, a vázák eredetéről itt lehet olvasni, már az elején elborzadtam, rosszabb mint a Jancsi és Juliska https://www.timesofsicily.com/truth-behind-sicilian-ceramic-moorish-heads/
A város nagyon hangulatos, főtere a tenger felé nyitott, rengeteg étterem és butik csalogatja az arra járót, itt találtam egyedül "turista menüs" éttermet, úgyhogy kaptam is az alkalmon, kifogástalannak találtam.
Taormina főtere
Ha a sétálóutcából a lépcsősorokon a tenger felé vesszük az irányt, belefutunk a Villa Communale-be ami egy ingyenesen látogatható illatos, hűs, buja kert mindenféle érdekes szobrokkal, lépcsősorokkal, futónövényekkel és néhány kissé identitászavaros japán épületeit imitáló épülettel, és nem elhanyagolható csodálatos kilátással.
Közvetlen a kertből találtuk meg a gyorsított de nehezített pályát a lejutásra. Ekkor tudatosult, hogy az utolsó előtti vonatot vissza Cataniaba el kellene érni - tekintve, hogy az utolsó vonatra nem akartunk hagyatkozni. Így elbúcsúztam attól a tervemtől is, hogy majd megmártózok a Giardini Naxos partján és átsétálók szárazon a fövenyen ami Isola Bellával összeköti.
A lejtmenet embert próbáló volt :D Google maps nem jelöli ezt az utat, így minden éles kanyarnál benne volt alehetőség, hogy nem visz tovább az ösvény, zsákutca, és megvallom 10 méter után is fájdalmas lett volna visszasétálni
Félúton
Az út végére biztos voltam benne, ha még további 10 métert meg kellene tennem egy papucsban lábujjhegyen, fix bokatöréssel végződik nap, ilyen térdremegésem, bokaremegésem még sosem volt. Ha teheted ne kitaposott birkenstockban, hanem zárt cipőbe kószálj ezen az ösvényen, és kizárólag lefelé, felfelé a mentő se talál meg, ha megáll szíved.
Annyi idő alatt, amit a szigeten töltöttem, minden bizonnyal sokkal több látnivalót bele lehetett volna sűríteni. Őszintén szólva, unom a sűrítést. Látni akarok és tapasztalni, nem futkorászni valami listával a kezemben arról, amit állítólag meg kell néznem. engem nem tesz boldoggá szabadnapomon a minden napos korán kelés, tömegközlekedés, kétségbe esés, konfrontálódás, megy a busz nem megy, van e ma mária ünnep (minden nap van :D ), hol tudok majd pisilni, stb. Sajnálom, hogy nem láttam Val di Noto városait, Agrigentot, a zöld kanyont, meg mindent is amit nem láttam. Viszont nyugalomban ültem két órát a görög színházban, élveztem a kedvenc kis táncos népem élőzenéjét úgy, hogy nem kellett rohannom sehová, annyi cannolit ettem amennyi nem szégyen, és most így eszembe is jut, szerintem Szicíliában bárhová is sietni kifejezetten sértő :D
