Kijev nem egy általánosan vágyott uticél annak ellenére, hogy vasúton és repülővel is relatíve könnyű és olcsó Budapestról megközelíteni. Legtöbbeknek keleti szomszédainkról kizárólag dohos szagú harmadik országbéli leharcolt életkörülmények, civilázalatlan barbárság és a török resortokban hangosan tolakodó szláv nyelven beszélő, babakék szemhéjfestéket pink rúzzsal viselő nők és böfögő sörhasú foghíjas uraik jutnak eszébe. 
Kijev pedig nagyon is hajt arra, hogy Európához tartozzon, pár év, és minden bizonnyal legalább olyan menő hely lesz mint Berlin. A város nem igazán tükrözi az ország vidéki kilátástalanságát, sem a keleti háborúskodás nyomait. Biztos vagyok benne, hogy mindenki örömét lelné a városban ha ad neki esélyt.

Először is érdemes eldönteni mire is vagyunk kíváncsiak, ugyanis Kijev óriási. Minden nagy, az épületek, az utak, a szobrok, a templomok, minden. Elmozdulhatsz szakrális épületek felfedezése felé, Ukrajna folyamatos háborúinak tanulmányozása felé, a szocialista realizmus épületeinek és negyedeinek betonnal szegélyezett útvesztőjébe, felfedezni az ukrán gasztonómiát vagy éjszakai életet. De dönteni kell, mert számba véve a méretét, az időjárást és azt, hogy azért mégse egy vágta legyen; mert egyszerűen nem lehet mindet is egyszerre befogadni.

Pár alap dolog:

• A levegő páratartalma igen alacsony, harapni lehet a hideget, illetve az harapdált engem, nyakon, fülön, homlokon. Sapka, sál, pufikabát, kényelmes, de szigetelt cipő, aláöltözet, pizsama.Érdemes kicsit pimpelni a ciril betűk olvasását, mert a legtöbb metró megállóban csak így vannak kitáblázva az irányok. A metró aluljárókban nagyon könnyen el lehet tévedni, ezt meg a felesleges fagyoskodást megelőzvén hozzá kell szokni a ciril betűkhöz
• időetolódás +1 óra
• Útlevél kell
• Az EU-s roaming nem csak, hogy nem jó ide, de inkább tedd is magad repülő üzemmódba
• Templomlátogatáshoz nőként szüksége lesz egy fejkendőre. A kinti hideg ellenére a szakrális terekben igen meleg van, így érdemes egy, a funkcionális sálnál vékonyabb kis selyemkendőt tartani kabátzsebben erre a célra.
• Az ukrán emberek a templomba istentiszteletre, imára mennek és nem bámészkodni, a így tartsd tiszteletben ezeket az alkalmakat
• Ukrán hrivnyát nagyon kevés helyen adnak el Budapesten, érdemes előtanulmányozni azt, melyik váltóba érdemes menni. Ha váltasz, annyit válts, hogy el is fogyjon, mert a forintra való becserélése elég nagy árréssel történik. A piacon kívül mindenhol tudtam kártyával fizetni, a metrón még jegyet sem kell venni, a beengedőkapuhoz érinted a bankkártyád, és nyílik az ajtó.
• Egyelőre van Bolt és Uber is Ukrajnában
• Sokan mondják, hogy Kijev mennyire olcsó. A tömegközlekedés, a „taxizás” például tényleg az, az élelmiszerek viszont hasonló árban vásárolhatóak mint itthon. Az import termékek néha még drágábbak is. A plázákban ugyanazokat a márkákat találjuk, mint itthon, ugyanolyan vagy néha drágábban, a kézműves piacokon viszont remek áron lehet például ezüst ékszert vásárolni. Az éttermek kifejezetten olcsók, legmenőbb helyeken 3 fogást és italt is kérve a színvonal hazai megfelelőjével összehasonlítva az ár tördékét fogjuk Kijevben fizetni. Az pubok, bárok azonban hazai áron futnak
• A szállásomat Airbnb-n foglaltam, privát lakás 5 éjszakára a centrumban, 38K-ba került az indulás előtt kb. egy hónappal foglalva. / A repjegyemet a wizz-nél foglaltam augusztus elején november közepére, 15K volt a retur jegy, Kijevbe amúgy nem nagyon lehet találni a klasszik 3000-es jegyeket semelyik szezonban. 

 Nagyon régóta vágytam Kijevbe, egyrészt mert szomszéd országunkban is születtem, és mégis csak megnéztem volna az anyaföldet, még ha ez nem is az anyanemzet, aztán ott van a tény, hogy bárki volt Kijevben az ismerőseim közül, mindig annyira jókat mondott. És hát itt ez a szomszédos óriás ország, amiről konkrétan nem tudunk semmit néhány klasszik szláv sztereotípián kívül. Ukrajna húzta minden bizonnyal a legszarabb kártyákat az elcsatolt területeink országai közül, a politika, gazdaság, infrastruktúra egy káosz, és minden olyan alapvetés ami tőle nyugatabbra a mindennapok része, az itt egy évről évre táguló fekete lyuk – már amennyire ismerhetjük a napi politikát hírekből. Emellett Európa legnagyobb területű országa, Kijev maga a keleti kereszténység első nagy Bizáncon kívüli bázisa volt, tehát minden bizonnyal kell tartogasson látványosságokat.

Amiket terveztem

Nem vettem útikönyvet, mert hát nem nagyon volt hazai piacon elérhető, így a neten ollózgattam azokat a látványosságokat, amikre szeretnék időt szánni ezzel kielégítve a vágyaimat a történelmi és esztétikai tekintetben, valamint alkalmat keresni arra, hogy valahol leülvén szemrevételezhessem a hétköznapok eseményeit. Ezekből szerettem volna egy átfogó képet kapni, már amennyit lehet egy 5 napos látogatás keretében egy 3 milliós városban.
A felírt célpontokról sehol sem olvastam egybehangzóan jó vagy rossz véleményt, érzékelhető volt, hogy nagyon megosztóak, maga a város és annak hangulata is megosztja az arra járókat. Sejtettem, hogy a nagy masszából biztosan lesznek az én elvárásaimat és elképzeléseimet alul és túlteljesítő negyedek vagy látványosságok, de attól nagyon tartottam, hogy nem lesz hangulata.
Kijevnek nincs a szó szoros értelmébe vett óvárosa, ahol sétálóutcákon andalogva idilli kis piacokon bóklászhatsz, sikátorokban tévedhetsz el, vagy forgalmas, de autómentes mellékutcákon arcodba tömhetnéd az elviteles poharas fenszi koktélt valami kis helyi streedfooddal, miközben kisebb tömeg gyűlik egy utcazenész csapat köré – én ekkor érzem mindig, hogy, na, megérkeztem. Tapasztalataim szerint az ilyen környékeken való eltévedés szokott úgy végződni, hogy hullafáradtan, millió élménnyel és ingerrel gazdagodva bedőlök az ágyamba azzal a megállapítással, hogy ez egy kiváló nap volt.

Ez borzalmasan hangzik, de vannak helyek a világban, ahol hiába adott minden, hogy hangulatos legyen, de számomra nem az. Ott vagyok, keresem, és nincs sehol az a lüktetés, vagy legyen az bármi, ami feldob az adott pillanatban, pedig eskü mindenhol nyitott szívvel járok.
Hogy félelmem beigazolódtak, arról majd lentebb mesélek.

 Első benyomások

Kijevben rohadt hideg van novemberben, olyasféle hideg, mint Budapesten azokon a január végi napokon, amikor merev lépésekkel koncentrálsz, hogy a roppanós hideg levegőtől spontán el ne törjön a lábad. Számítottam erre, de emellett még egy legalább 10 fok közeli napra is, de hát az nem jött.
A reptérről busz is jár, aminek a Kontraktova tér a végállomása. Ez nekem kiváló lett volna, mivel ehhez a térhez közel foglaltam szállást. A buszjegy 1 hrivnya, tehát kb. 110 HUF azonban a cirilbetűs megőrülést elkerülvén, eu-n kívüli mobilnet hiányában úgy döntöttem hívok egy valamit. Kijevben elérhető a Bolt és az Uber is, kértem egy gyors ajánlatot az Airbnb-hez még a reptéren, amit muszáj voltam újra és újra betölteni, mert nem hittem el a kalkulált összeget. A reptérről, ami hasonló távra van a budapesti reptér-belváros távolsághoz, a Bolt 1200 Ft-nak megfelelő hrivnyával számolt, ami megfelelt is a valóságnak.
Már a bekötő úton lehet ámuldozni, a hat sávos sztenderd autóutak szélességétől, meg ahogy azok egymásba csavarodnak és aztán szerteágaznak, hogy újabb és újabb sorozatnyi modern és szocializmus korabeli magasház közé keveredhessünk. Ezek a panelházak néha 20-30 emeletesek, néhol düledeznek, néhol iszonyat menő streetartokkal vannak dekorálva, rengeteg a köztéri szobor, és minden nagyon ismerős a szemnek, csak hatalmasabb grandiózusabb hivalkodóbb. Már amennyire el tudjuk képzelni pl. a hivalkodó, grandiózus Újpestet.

Az interneten való kutatásom azt eredményezte, hogy a kívánalmaimnak legmegfelelőbb a Podol negyed lesz. Ez a negyed volt a hajdani zsidónegyed, tehát ez a kijevi Mitte vagy kiterjesztett Erzsébetváros. Ma itt sorakoznak a helyi kézműves és tervezői butikok, alter kocsmák, újhullámos kávézók, nyersvegán sütizők, tehát valami madách-téri hangulatra készültem. Minden bizonnyal ilyesmi volt a Madách tér 20 éve, vagy talán 30. A villamosok és buszok Kijevben azok, amik Magyarországon már örök álomra hajtották a fejüket 1960 körül. A villamos sín sok helyen nincs leválasztva a forgalomról, így bármikor hátra nézhetsz, és szembe találhatod magad egy decens kis hernyó-villamossal.
Itt található továbbá Bulgakov háza, ma Bulgakov múzeum.

A járdák még az autóúton is óriás macskakövesek, ezek közül méterenként ki van fordulva egy-két kő, szóval esélytelen az épületeket mustrálni. Minden második telek üres, innen meg fújja ki a jeges szél a brezsnyevi időkből ottmaradt szemetet. Más épületek patikára fel vannak újítva és lehetetlen színekre festve, olyasmi árnyalatokra, ahogy az ukrán határőr nők festik a szemüket meg a szájukat. Az épületek hasonlóak a pesti bérházakhoz, azzal a különbséggel, hogy vakolás helyett a nyers tégla van színesre festve. Ez egy nagyon érdekes megfigyelésem volt, és nem tudom az okát, hogy ilyen éghajlaton, miért nem vakolták be az épületeket.
Azt hittem egyedülállók a máltai erkélyek, nos, nem. Kijevben, legalábbis Podolban megtalálhatóak ezek a kis zárt, fából készült üvegkalitka szerű erkélyek, leselkedők, illetve az erkély felhasználásának millió módja, kiterjesztése, beépítése, összeépítése és így tovább. Rendkívül kaotikus a szemnek a látványos és minden esztétikumot nélkülöző sufnituning. Emellett a Podoli házak el vannak billenve, nincs bennük sem párhuzamos, sem merőleges. Az airbnb lakás épülete eskü kilengett. Az erkélyen való tartózkodás pedig minden bizonnyal merész döntés volt.
Ahogy felfedeztem más negyedeket is, megállapítottam, hogy kinőttem a Podol szerű városrészekből már olyan 5 éve, és abba másik, Maidan térhez közelebbi lakást kellett volna foglalnom.

Megfigyelhető, hogy az épület nincs vakolva, csak pasztell festés. Máskülönben akár a körúton is lehetne.

Hogy pozitív dolgokat is említsek, Podolban annyi szép, jól tervezett, hangulatos, jó ízlésű étterem, bár és kávézó volt, hogy legszíveseben mindet kipróbáltam volna.
A piac, ami az az igazi klasszikus szláv piac, óriási monstrum brutalista csarnokba zárva, valamint a körötte terjeszkedő eladók, az valami rendkívüli hangulatú. Véletlenül se jusson senki eszébe a mediterrán piac hangulat. Kucsmás pufajkás foghíjas bábuskák árulják ukránul hadarva azt a sok mindent, ami kellhet egy jó háziasszony gyűjteményébe.

Mivel mindent is áttanulmányoztam a neten Kijevet illetően, feltűnt egy különösen szép környék, szintén Podolban, ahol csodálatos, tiszta, csillogóan felújított, színes nagypolgári épületek, macskaköves utcák követik egymást.  Ahogy belemerültem a környék tanulmányozásába kiderült, hogy a Vozdvizhenka egy teljesen újonnan felhúzott, a korábbi nagypolgári kijevi építészetet imitáló környék. Kijevben őrületes tempóban bújnak ki a földből impozáns fényűző magasházak a külső negyedekben. A Vozdvizhenka azonban a belső körben bújik meg pontosan imitálva egy utopisztikus századeleji belvárost, valami olyasmit ahol talán a nemzet költői rótták az utakat és fogyasztották a napi hírek mellett a kávéjukat. Az építkezések továbbra is zajlanak, az épületeket pedig a szivárvány minden színében pompáznak a helyi esztétika jegyében.

Oligarcha barokk a Vozdvizhenka-n
Azt olvastam, hogy olyan magasra lőtték a lakások árait, hogy egyszerűen nem sokan vannak, akik ezekkel a feltételekkel beköltöznének, többször hivatkoznak a környékre úgy, mint az "oligarchák szellemvárosa". A negyed szinte teljesen üres, kávézók, éttermek, butikok is alig fellelhetőek annak ellenére, hogy impozáns földszinti terek vannak ilyen célra kialakítva. Ottjártamkor még bámészkodók is alig lézengtek az utcákon. 
Vozdvizhenkát a megegyező nevű utcán át lehet megközelíteni, egyik vége a Szent András lejtő, másik pedig a Nyzhnii Val útba torkollikt - ez egy jelentősebb út a Podol negyedben, innen nyílik a Kontraktova téri metrómegálló. 

A listám legelső helyén a Szent András lejtő állt, ami, és aminek környéke sok vélemény szerint  Kijev Montmarte-ja. Nos, lehet, hogy egy disztopikus frontvonalbeli Montmarte hasonlóan festene….nem szeretem ezeket a kellemetlen összehasonlításokat. Kijev semmiképp nem Párizs, és nem azért mert csúnyább vagy keletibb, tök egyedi hangulata van, és senki semelyik más város hangulatát ne keresse ott. Ezekbe a jelzőkbe való túlzott belegabalyodás a végén csak hiányérzetet kelt az ott lévő turistában.

A Szent András lejtő egy hasadék, a szlávok letelepedését követő időkben az első városmag itt épült, úgy tartották, hogy a helynek különleges hangulata van, Istenhez közeli. A lejtőt a Kontraktova tér felől felfelé haladva, vagy a Poshtova téren, a helyi siklót használva lehet megközelíteni. A lejtőt valóban hasonlóan a Montmarte-hoz, a városi átlaghoz képest kisebb, falusiasabb épületek szegélyezik, ahogy haladunk felfelé egyre több árus kínálja portékáját. A kínai szuvenírek aránya elenyésző, és tényleg rengeteg a kézműves termék, legyen szó szőttesekről, ezüst ékszerekről, kerámia edénykékről, vagy gyapjú öltözékekről. Emellett számtalan, a szocializmus idejéből származó régiség árus kínálja a portékáit remek, az űrkutatást propagáló poszterekkel, csecsebecsékkel. Bár a városban mindenhol tudtam kártyával fizetni, ide a készpénz kötelező.
Podol javarészt minden pontjáról látszik a Szent András templom, ami itt a hasadékban sétálva, az árusok mentén haladva ugyanígy fel-fel tűnik egyre kékebb, egyre monumentálisabb szerkezetével, és egyre vakítóbb arany hagymakupolájával.

A káprázatos épületet egy szépen karbantartott park veszi körül, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra és a Dnyeperre, ami Kijev mentén kifejezetten széles és szerteágazó. Ittlétünkkor a templom felújítási munkálatok alatt állt, így nem tudtuk megnézni belül, viszont a kapunál álló 70 év körüli biztonsági bácsi volt az első, aki nagyon kellemesen beszélt angolul, hogy ezt el tudja nekünk mondani. A Szent András lejtő volt az, ahová minden nap vissza szerettem volna menni, a régi emberek, akik azokon a régi fagyos teleken mindenben keresték a misztériumot, hogy a nehéz életükben vigaszt és iránymutatást adjanak, ezek az emberek jól érezték, nagyon különleges környék. A nap fénye is másként esik be, minden melegebb, minden arany fényben úszik, van benne mégiscsak valami megfogalmazhatatlan kapocs azzal a spirituális világgal, amiben tőlük nyugatabbra mi már nem tartjuk a kapcsolatot.

Érdemes észben tartani, hogy Kijevben más városokkal ellentétben nincs patinás és esztétikailag kimagasló, vagy régi lakónegyed.  Amik a történelmi időkből fennmaradtak, azok itt leginkább a templomok. A lejtőn és a katedrálison túl terül el az a negyed, ahol a város legrégebbi, legimpozánsabb épületei követik egymás széles sugárutakon. Kellemes sétával pedig eljuthatunk arra végeláthatatlannak tűnő térre, ahol a szélrózsa minden irányában aranyló hagymakupolák szegélyezik a panorámát. A két leghíresebb komplexum egymással szemben – azonban mégis nagy távra – helyezkednek el.

Második rész:
https://sziazsuzsi.blog.hu/2021/05/31/kijev_part2